Szerdán jelentette be a kormány, hogy Brüsszelből leállították egy csomó magyarországi EU-s beruházás finanszírozását. Nagyjából 700 milliárd forint elköltése után kell majd büntetést fizetni, várakozások szerint mintegy 10 százalékot, a gazdasági operatív program 3 alfejezete után. A Miniszterelnökség magyarázata szerint technikai jellegű problémákról van szó az elbírálási rendszerben, és ezeket a gondokat készen örökölték még a szocialista kormányoktól.

Csakhogy információink szerint Brüsszelnek inkább azzal van baja, hogy konkrét cégekre írtak ki rendszeresen pályázatokat. Nem általános, hanem pályázatonként kifejtett, nagyon konkrét esetek után büntettek.

Most megszereztünk egy vizsgálati anyagot, ami azt bizonyítja, hogy Brüsszel más programoknál is bőven talált súlyos hibákat, és ezek sem általános rendszerszintű hibák, hanem inkább arról szólnak, hogy konkrét cégekre írtak ki pályázatokat az elmúlt másfél évben. Novemberben vizsgálódtak Magyarországon az Európai Bizottság auditorai, és nagyon sok hibát találtak az EU-s pályázatok körül.

Eleve azért jöttek, mert tavaly év elején a kormány teljesen átszervezte a pénzosztási rendszert. Tavaly április és augusztus között nem is fizettek ki semmit, amit már az új rendszerben számláztak. Aztán csak megnyílt a pénzcsap, viszont jött a szoros ellenőrzés. Utóbbinak nem lett jó a vége:

A novemberben átnézett 55 pályázatból 16 megbukott, ez 29 százalékos arány. Az esetek felében pénzbüntetést, EU-s nyelven korrekciót írtak elő, összesen 13,02 millió euró, vagyis 4 milliárd forint értékben. A 16 bebukott pályázatból 8 esetében a magyar kormány még nem fizetett a győzteseknek, csak kiválasztotta őket, de ha fizetnének, akkor ezek után is büntetést kellene fizetni.

Átnéztük, hogy miért büntettek. A szerdán bejelentett felfüggesztés is ilyen típusú hibák sorozatából jöhetett össze.

44-szer annyiba került a szoftver frissítése, mint a legyártása

2011-ben a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet EU-s pénzből rendelt egy szoftvert, hogy az intézetnél a munka még jobban menjen. A szoftver 1,8 millió forintba került akkoriban. Az intézetnek a programot egy Right Solutions nevű cég készítette el, de valamiért olyan szerződést kötöttek, hogy a program forráskódját nem adták át az intézetnek. Vagyis frissíteni nélkülük nem lehetett a programon.

Telt-múlt az idő, és az intézet tavaly frissíteni akart. Kiderült azonban, hogy 2013-ban a Right Solutions eladta a forráskódot egy LDAP Kft. nevű cégnek, kereken egymillió forintért. Hogy miért vesz valaki egymillióért egy olyan forráskódot, ami csak a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetnek kellhet, azt csak sejteni lehet. A vevő valószínűleg számított arra, hogy hamarosan lesz EU-s pénz a frissítésre.

Itt nagy verseny nem lehetett, csak az tud a szoftverhez nyúlni, akinél ott van a forráskód is. Az LDAP Kft. el is vitte a munkát, 78 millió forintért. Kiderült, hogy remek befektetés volt egymillióért megvenni a forráskódot.

Az EU revizorain nem ment át az ügylet, és 100 százalékos korrekciót írtak most elő. Vagyis az EU ezt a pénzt erre nem fizeti ki. (A magyar állam vélhetően már előre kifizette.)

Erre a munkára csak a Közgép volt alkalmas

Fennakadt a szűrőn a csepeli szabadkikötő fejlesztése is. A 3,3 milliárdos beruházáson csak olyan indulhatott, aki többek között ilyeneket épített az elmúlt öt évben:

• 2000 méter közvilágítási hálózat építése, amely iparterületen vagy annak környezetében valósult meg;
• 5000 négyzetméter bazaltbeton burkolat beépítése, amely iparterületen vagy annak környezetében valósult meg;
• 3 kilométer aszfaltburkolatú út, amely iparterületen vagy annak környezetében valósult meg;
• 3000 méter vágány bontása;
• 3000 méter vágány építése;
• 150 méter árvízvédelmi fővédvonalon partfalépítése.

A bizottság szerint ez értelmetlenül szigorú követelményrendszer. Miért nem mindegy, hogy iparterületen vagy akárhol máshol épített-e ki valaki közvilágítást vagy bazaltbeton burkolatot? A helyszínnek mi köze van ahhoz, hogy valaki tud-e lámpákat kirakni vagy utat építeni? Miért kell egy kikötőn dolgozó cégnek vasútépítési tapasztalattal bírnia?

Valószínűleg azért, hogy csak az tudjon megfelelni a követelménynek, akit már kinézett magának a kormány.

Itt 633 millió forint büntetést írt elő Brüsszel.

Jéé, ócska a terasz kövezete, és kábelek sincsenek

Aprópénz az egészhez képest, hogy 9,6 millió forintos büntetést róttak ki a veszprémi Csolnoky Ferenc kórház felújítási pályázata után, de a kiírók átgondolatlanságát jól jellemzi a történet.

A pályázatot (összességében 1,6 milliárd forintos felújításról volt szó) 2013 nyarán írták ki, 2014 március 4-én bírálták el, és március 10-én már módosították is, mert rájöttek, hogy drágábban lehet csak megcsinálni a munkát, mint hitték. Az indoklásban olyanok szerepeltek, hogy a kórház teraszának kövezete rosszabb állapotban van, mint gondolták, rozsdásak a vízvezetékek és az elektromos kábelek sincsenek ott, ahol feltételezték.

Az auditorok szerint az ilyeneket a pályázat kiírása előtt kellett volna felmérni.

A nagy bútorozás

A Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalnak 4,1 milliárdos pályázatot írtak ki, irodabútorok beszerzésére. A kiírás hasonlított a csepeli kikötőéhez. A pályázaton ugyanis csak olyanok indulhattak, akik az elmúlt 3 évben bebútoroztak már

• legalább 400 millióért irodákat, és
• legalább 300 millióért kifejezetten ügyfélszolgálati irodát,
• ezek között van olyan, ahol legalább 50 munkaállomás volt,
• és előírták azt is, hogy a referenciaként bemutatott bútorszállítások hány épület között oszolhattak meg.

Nyilvánvalóan ezek a bútorok minősége szempontjából értelmetlen korlátok. Végül csak egy 7 cégből álló konzorcium tudott elindulni a tenderen, csak ők együtt voltak képesek teljesíteni az összes feltételt. Talán ezt előre tudhatták a kiírók is.

A bizottság 1,6 milliárd forintos büntetést írt elő e bútortender után.

25 nap volt oktatási tervet írni

2014. május 12-én írtak ki egy pályázatot oktatási program finanszírozására. Június 6-án már el is döntötték, hogy ki nyert 77,5 millió forintot. (A győztes a Budapesi Kommunikációs Főiskola volt.) A pályázati kiírásban nem szerepelt, hogy milyen szempontok alapján választják majd ki a győztest.

Az auditorok szerint ilyen rövid idő alatt, és ennyire ködös kiírásra nem lehet értelmesen pályázni. A teljes támogatási összeget visszakérték.

Enesénél négyszer számolták el az ásatásokat

A 85. számú főút Enese települést elkerülő szakasza nem volt sima menet. 2009-ben írtak ki rá először pályázatot, aztán háromszor módosították, utolsó körben 2014 augusztásban. Akkor éppen 5,79 milliárdról 6,26 milliárdra emelték az árát, többek között arra hivatkozva, hogy előre nem látott régészeti munkákat kell elvégezni.

Csakhogy ugyanerre az útszakaszra már az eredeti kiíráskor, aztán pedig 2010 novemberi és 2011 augusztusi módosításokkor is elszámoltak régészeti költségeket. A különböző elszámolások összességében nagyjából ugyanazt a területet fedték le.

Ezért a bizottság a mostanit mind visszakérte, a bukás 218 millió forint.

Még a magyar szabályoknak sem feleltek meg a mamutprojektek

A bizottság visszadobott két olyan kiírást is, ahol az ajánlatkérők minden elképzelhető tevékenységi kört igyekeztek beleírni a hirdetménybe, indokolatlanul szűkítve a potenciális ajánlattevők körét. Ráadásul a Miniszterelnökség mindezeket úgy hagyta jóvá, hogy a magyar közbeszerzési törvény előírja a részajánlattételi lehetőséget.

Az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. öt különböző projektet is belezsúfolt egy kiírásba, így az ajánlattevőnek egyszerre kellett jónak lennie

• energetikai tanulmányok elkészítésében,
• közvélemény-kutatásban,
• ágazati és térszerkezeti elemzések, módszertanok és tanulmányok írásában,
• programozásban,
• adatbázisok kezelésében,
• oktatásban
• és rendezvényszervezésben.

A bizottság szerint ezzel az a baj, hogy a hirdetmény annyira eltérő területeket sorol fel, hogy alig akad olyan cég, amelyik ajánlatot tudna tenni anélkül, hogy több másikkal konzorciumba szerveződne. Azt sem látták szerencsésnek, hogy a megvalósításban résztvevő szakértőknek 14 különböző tevékenységet kellett igazolniuk, a felsorolt területekre pedig 8 különböző referenciát kellett bemutatniuk.

A Educatio Társadalmi Szolgáltató hasonló módon, 5 teljesen különböző területtel hirdetett meg egy másik pályázatot. Mivel ezek a munkák sem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, ezért sokkal értelmesebb lett volna az auditorok szerint különböző tételekre lebontva meghirdetni ezeket. Arra is emlékeztettek, hogy a magyar közbeszerzési törvény is előírja, hogy amikor lehetséges, akkor meg kell engedni, hogy csak a kiírás egy részére tegyenek ajánlatot a jelentkezők. Ezzel több cég is jelentkezhetne, nem csak az az egy, amelyiknek éppen profiljába vágnak az indokolatlanul összetett kiírások, és így aztán az árak sem szállnának el.

Sok ilyen típusú ügy volt

Az összesen 16 fennakadt pályázat mind hasonló okok miatt bukott el:

• elképesztő referenciákat kértek,
• túl szűk határidőt adtak meg,
• nem szedték szét feladatok szerint a kiírásokat,
• utólag jöttek rá, hogy drágábban lehet csak megcsinálni.

Az elbukott pályázatok között van a keszthelyi Helikon Kastély felújítása is, aminek nagyon gyanús pályázati kiírásáról annak idején mi is beszámoltunk.

A bizottság régóta kritizálja a magyar közbeszerzési rendszert, többek között azt, hogy nagyon sokszor indokolatlanul szűkre szabják az indulni képes pályázók körét. Egy decemberi, nem nyilvános bizottsági jelentés így ír a magyar közbeszerzési gyakorlatról:

„A nagy állami beruházásoknál indokolatlanul korlátozzák azok körét, akik képesek lehetnek elindulni a pályázatokon, nincs igazi verseny a munkákért, a hozzáférés az EU-s pénzekhez csak néhány cégnél koncentrálódik. Emiatt a beruházások sokkal drágábban készülnek el, mint a többi országban a hasonló nagyságrendű építkezések.”

Ez a módszer tipikusan arról szól, hogy a kiírók kifejezetten cégre szabottan fogalmazzák meg a feltételeket. Előre leboltolják, hogy ki csinálja meg a munkát, aztán olyan referenciát kérnek, aminek csak a kinézett tud megfelelni.

Itt a korrupció nem bizonyítható közvetlenül, a korrupciós vád konkrétan nem is szerepel a bizottsági jegyzőkönyvben. Ám a módszer korrupcióra utal.

Sokszor sokkal drágább lesz a vége

Nem csupán szabálytalanságokat találtak az ellenőrök, hanem brutális költségtúllépéseket is.

Az 55 általuk vizsgált projektből 20 zárult le úgy, hogy már teljesen el is készültek, mindent ki is fizettek.

A 20 beruházásból 11 esetében legalább 15 százalékkal túllépték a tervezett költségeket, de annyira, hogy az átlagos túlköltekezés 46 százalék volt.

Ezekben az esetekben nem feltétlenül büntettek az auditorok, inkább azt jelezték, hogy átgondoltabban kellene tervezni a kiírásokat.

Van persze olyan eset, ahol a szabálytalan kiírás és a költségek elszaladása kéz a kézben jártak. Egy Jászberény környéki hulladéklerakó esetében volt olyan beszerzés, ahol 120 százalékkal szaladtak el a költségek. Ugyanennél a tendernél azt is megállapították, hogy értelmetlen volt előírni, hogy csak olyan cég jelentkezhetett, amelyiknek már a telephelye, az eszközei és az engedélyei is megvoltak. Az nem indulhatott, aki azt vállalta volna, hogy ha nyer, akkor ezeket kiépíti.  Az összefüggésre az auditorok is rámutattak: a jelentésben benne van, hogy a szűkre szabott feltételek hozzájárulhattak ahhoz, hogy az egyetlen ajánlattevő a kiírásnál csak 120 százalékkal drágábban vállalta a munkát.

Kapkodtak is

Az elmúlt években a magyar fejlesztéspolitika legfőbb célja az lett, hogy a 2013-ig megítélt uniós támogatásokat bármi áron le tudjuk hívni az utolsó fillérig. Az így megvalósított beruházások ésszerűségéről és valódi gazdasági hatásairól már ritkábban esik szó, a kormány kizárólag az elköltött pénz mennyiségében méri a sikert.

Mivel 2010 óta az intézményrendszer átalakításai miatt a kifizetések már többször is leálltak, ezért a kormánynak egyre szorosabb ütemterveket kellett meghatároznia, hogy 2015 végéig a pénzt le lehessen hívni. Tavaly 1863 milliárd forintot fizettek ki, a tervek szerint ebben az évben a magyar GDP 6,5 százalékát, 2236 milliárd forintot kellene lehívni ahhoz, hogy elkerülhessük a forrásvesztést.

Ekkora mennyiségű pénzhalom minél gyorsabb elégetéséhez a kormány kisebb pályázatok helyett a inkább rendesen túlárazott óriásprojektekbe igyekszik belegyúrni minden programot.

Majdnem minden harmadik pályázat szabálytalan

Az elvben szúrópróbaszerű vizsgálaton a kiírások 29,2 százaléka megbukott. Ez nagyon rossz arány. A bizottság nem véletlenül írja jelentésében, hogy komoly javulásra van szükség a magyar intézmányrendszerben.

Hogy ez a hibalista okozhatja-e további teljes programok felfüggesztését, az még nem dőlt el. Ahogy az sem, hogy a bizottság engedi-e nekifutni Magyarországot a 2014-2020-as ciklus pénzeinek elköltésére a mostani intézményrendszerrel.

Ugyan az elbukott pályázatok közül nem mind a 2014 eleji átszervezés után készült, de nagyobb részük igen. Az első komolyabb uniós vizsgán a rendszer rendkívül rossz bizonyítványt kapott.

(Közreműködött Czinkóczi Sándor.)